Mindig hibádzik valami...

Sziasztok!
Rég nem írtam ide! Sajnálom az elmaradásokat! Szombaton túl esetem a felvételi írásbeli részén, de még mindig apró sokkhatásban vagyok. Egyszerűen nem bírok írni, mindig eszembe jut a felvételi (hiába vagyok túl rajta) Pihennek és amit jön az ihlet hozom a részt, de nem tudom milyen rendszerességgel.
~ Crazy Angel~

4. Ördög és Angyal

Sziasztok!
Itt a 4. rész. Nem vagyok annyira megelégedve vele. Jó olvasást!
~Crazy Angel~

Reggel egy puha ágyban ébredtem. Vagyis inkább egy izmos mellkason. Ez biztos nem Albus, de teljesen megnyugtatott a közelsége. Aranyosan szuszogott a fülembe. Közelebb bújtam. Szőke tincsek, izmos test… Niall! Mégis hogyan kerülök hozzá? Eszembe jut a tegnapi „álmom”. Ezek szerint nem álmodtam. Ebből még esetleg baj lehet. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni, ezért lassan keltegetni kezdtem. Adtam egy kis puszit az orrára, mire elmosolyodott. Sokan inkább leöntenék egy vödör vízzel. De olyan cuki, ahogyan alszik.

• Niall! Hasadra süt a nap! – sutyorogtam a fülébe. Erre még szorosabban ölel meg. Hatásosabb módszer kell.
• Niall kész a kaja! – na erre egyszerre felkapta a fejét.
• Miért nem ezzel kezdted? – röhög ki.

Megdobáltam párnával. Kialakult egy egész jó kis párnacsata. Hirtelen ráült a derekamra és csikizni kezdett. Minden egyes gyenge pontomat megtalálta. Ekkor kicsapódott az ajtó. Albus állt ott. Igen feldúltnak látszott.

• Amelia beszélhetnénk? - hangjából sütött a megvetés.
• Persze! - az én hangom ellenben vidáman csengett.

Kiszökkentem az ajtón eléje. Ő berángatott a szobájába. Megijedtem, még soha nem volt ilyen. Az alkaromon piros foltok jelezték szorításának helyét. Felszisszentem. Mi a szent szar akasztotta ki?

• Mi a bajod Albus? - kérdeztem.
• Hogy mi a bajom? Hogy mi a bajom? - egyre hangosabban kiabált.
• Egyszerű! Te és azok a kibaszott dalos pacsirták! - az egész ház őt hallgatta. - Itt várlak éjjel, de te annak a szőkének az ágyában kötsz ki! Miután kimentél azt hittem hozzám jössz vissza. Mégis, hogy a francba keveredtél oda? - szavai csapásként értek le rám.
• Niall... Niall hozott fel, mert elaludtam odakint – a sírás fojtogatott.
• És miért nem tiltakoztál?! - egyre jobban ordított.
• Mert nem akartam! - magamat is megleptem a kijelentésemmel.

Ennél a pontnál szakadt el az a bizonyos cérna. Elkezdett ütni- verni ahol ért. Sikitoztam fájdalmamban. Az ajtó kirepült. Albus szülei rohantak be. Mr. Potter azonnal leszedte rólam a fiát, míg Ginny néni nyugtatott. Mr. Potter kivitte a fiút a szobából. Utánuk a One Direction rohant be. Nem lehettem valami szép látvány. Szám felrepedt, tele voltam kék foltokkal. Mrs. Potter bólintott. Harry kapott fel, Liam hozta a cuccomat. Niall folyamatosan a bocsánatomért esedezett.

• Nem a te hibád. - leheltem ki a szavakat.

Harry egy pillantara megállt. Niall puszit nyomott az egyik foltra az arcomon. Én megszorítottam a kezét. Tovább vonultunk. Louishoz időközben hozzácsapódott Lily. Óvatosan tettek be a varázsautóba. Ginny néni beült a vezetőülésre. Ez nem az a kocsi volt amivel jöttünk. Ezen látszott, hogy egy nő autója. Pedánsan kitakarítva, illatosítóval.

• Fogalmam nem volt, hogy ilyet tehet veled. - éreztem a hitetlenséget a hangjában.

Louis óvatosan megsimitotta az egyik foltom. Felszisszentem. Könycseppek hullotak a vállamra. Niall könnyei. Mintha gyógyerővel rendelkeztek volna. Az ott lévő foltom sisteregve begyógyult. Hitetlenkedve néztünk össze. Niall a szája elé rakta az ujját, ezzel jelezvén, hogy hallgassak. Aprót bólintottam. Harry megbénít, Niall meggyógyít. Oké... Ez kicsit se fura... Lekszivesebben sikitoznék, hogy mégis miért? Hazza az ördög? Nialler az Angyal? Komolyan kezdek félni. Akkor a többieknek milyen képessége lehet? Van egyáltalán? Ezzekkel a gondololatokkal értünk a King Cross pályaudvarra...