Mindig hibádzik valami...

Sziasztok!
Rég nem írtam ide! Sajnálom az elmaradásokat! Szombaton túl esetem a felvételi írásbeli részén, de még mindig apró sokkhatásban vagyok. Egyszerűen nem bírok írni, mindig eszembe jut a felvételi (hiába vagyok túl rajta) Pihennek és amit jön az ihlet hozom a részt, de nem tudom milyen rendszerességgel.
~ Crazy Angel~

4. Ördög és Angyal

Sziasztok!
Itt a 4. rész. Nem vagyok annyira megelégedve vele. Jó olvasást!
~Crazy Angel~

Reggel egy puha ágyban ébredtem. Vagyis inkább egy izmos mellkason. Ez biztos nem Albus, de teljesen megnyugtatott a közelsége. Aranyosan szuszogott a fülembe. Közelebb bújtam. Szőke tincsek, izmos test… Niall! Mégis hogyan kerülök hozzá? Eszembe jut a tegnapi „álmom”. Ezek szerint nem álmodtam. Ebből még esetleg baj lehet. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni, ezért lassan keltegetni kezdtem. Adtam egy kis puszit az orrára, mire elmosolyodott. Sokan inkább leöntenék egy vödör vízzel. De olyan cuki, ahogyan alszik.

• Niall! Hasadra süt a nap! – sutyorogtam a fülébe. Erre még szorosabban ölel meg. Hatásosabb módszer kell.
• Niall kész a kaja! – na erre egyszerre felkapta a fejét.
• Miért nem ezzel kezdted? – röhög ki.

Megdobáltam párnával. Kialakult egy egész jó kis párnacsata. Hirtelen ráült a derekamra és csikizni kezdett. Minden egyes gyenge pontomat megtalálta. Ekkor kicsapódott az ajtó. Albus állt ott. Igen feldúltnak látszott.

• Amelia beszélhetnénk? - hangjából sütött a megvetés.
• Persze! - az én hangom ellenben vidáman csengett.

Kiszökkentem az ajtón eléje. Ő berángatott a szobájába. Megijedtem, még soha nem volt ilyen. Az alkaromon piros foltok jelezték szorításának helyét. Felszisszentem. Mi a szent szar akasztotta ki?

• Mi a bajod Albus? - kérdeztem.
• Hogy mi a bajom? Hogy mi a bajom? - egyre hangosabban kiabált.
• Egyszerű! Te és azok a kibaszott dalos pacsirták! - az egész ház őt hallgatta. - Itt várlak éjjel, de te annak a szőkének az ágyában kötsz ki! Miután kimentél azt hittem hozzám jössz vissza. Mégis, hogy a francba keveredtél oda? - szavai csapásként értek le rám.
• Niall... Niall hozott fel, mert elaludtam odakint – a sírás fojtogatott.
• És miért nem tiltakoztál?! - egyre jobban ordított.
• Mert nem akartam! - magamat is megleptem a kijelentésemmel.

Ennél a pontnál szakadt el az a bizonyos cérna. Elkezdett ütni- verni ahol ért. Sikitoztam fájdalmamban. Az ajtó kirepült. Albus szülei rohantak be. Mr. Potter azonnal leszedte rólam a fiát, míg Ginny néni nyugtatott. Mr. Potter kivitte a fiút a szobából. Utánuk a One Direction rohant be. Nem lehettem valami szép látvány. Szám felrepedt, tele voltam kék foltokkal. Mrs. Potter bólintott. Harry kapott fel, Liam hozta a cuccomat. Niall folyamatosan a bocsánatomért esedezett.

• Nem a te hibád. - leheltem ki a szavakat.

Harry egy pillantara megállt. Niall puszit nyomott az egyik foltra az arcomon. Én megszorítottam a kezét. Tovább vonultunk. Louishoz időközben hozzácsapódott Lily. Óvatosan tettek be a varázsautóba. Ginny néni beült a vezetőülésre. Ez nem az a kocsi volt amivel jöttünk. Ezen látszott, hogy egy nő autója. Pedánsan kitakarítva, illatosítóval.

• Fogalmam nem volt, hogy ilyet tehet veled. - éreztem a hitetlenséget a hangjában.

Louis óvatosan megsimitotta az egyik foltom. Felszisszentem. Könycseppek hullotak a vállamra. Niall könnyei. Mintha gyógyerővel rendelkeztek volna. Az ott lévő foltom sisteregve begyógyult. Hitetlenkedve néztünk össze. Niall a szája elé rakta az ujját, ezzel jelezvén, hogy hallgassak. Aprót bólintottam. Harry megbénít, Niall meggyógyít. Oké... Ez kicsit se fura... Lekszivesebben sikitoznék, hogy mégis miért? Hazza az ördög? Nialler az Angyal? Komolyan kezdek félni. Akkor a többieknek milyen képessége lehet? Van egyáltalán? Ezzekkel a gondololatokkal értünk a King Cross pályaudvarra...

BUÉK!

Sziasztok!
Mindenkinek nagyon boldog újévet!!!!!!!!
A résszel szombaton jövök, ha a gépem megengedi!

3. Zavarodottság

Sziasztok!

Úgy döntöttem, ezt a blogot fogom folytatni. Valamiért ezt könnyebb elképzelnem. 

Részek minden Szombaton! (Ha minden jól megy)

Zene: DNA VS. I Knew You Were Trouble

~ Amelia Worldwide~

Néma csöndben ültünk. Fogalmunk nem volt, hogy mit kezdünk magunkkal.

-          Mit csináljunk? – kérdezte Liam.

-          Szerintem együk meg a kaját. – javasolta James. – Aztán csak lesz valami.

Csendben tüntettünk el az ételt. Valamiért senkinek nem volt kedve beszélni.

-          Csináljunk valamit! – nyavalygott Lily.

-          Üvegezünk! – kérte Louis.

Lily szeme felcsillant a fiú hangjára. Kiszaladt egy üvegért és belekezdtünk. Lily pörgetett. Harrynél állt meg.

-          Felelsz vagy mersz? – kérdezte.

-          Felelek. – a kis betoji.

-          Rendben… Miért vagy ilyen elutasító velünk?

-          Nem tom. – rántotta meg a vállát és pörgetett.

Liamnél állt meg.

-          Merek. – Hmm…. A kis magabiztos.

-          Vedd le az inged! – parancsolta Harry.

Liam engedelmeskedett. Úristen! Borzasztóan jó teste van! Lily szemei majd’ kiestek, de Louis visszarántotta a valóságba. Ő is levetkőzött. Lilynek ekkor vége volt.

-          Öm… 5 perc és jövök… - makogott és kiszaladt.

Louis utánament. Nem tudom mennyire jó ötlet póló nélkül utána szaladnia.

-          Milla, légy szíves menj utánuk, nem akarom elverni Louist – kérte Albus.

 Nehezen felálltam. Végigmentem az egész házon utánuk kutatva. A hátsókert egyik fája alatt feküdtek. Khmm… Ajkaik falták egymást. Lily Louis csípőjén ült, és a fiú izmos testét fedezte fel kezével. Nekem ennyi is elég volt, visszavonulót fújtam. Mindenki kérdőn nézett rám.

-          Nem akartam zavarni őket. – szólalok fel.

James felpattant. Én fogtam vissza.

-          Nem kislány már, elmúlt 15. Szüksége van a szerelemre. Igaz, hogy Louissal kicsit gyorsan mennek a dolgok. De! Nála jobbat nem kívánhatsz a húgodnak. Annyira cukik voltak! – áradozok, amikor belépnek az említett szamarak.

Albus és James lyukat égetnek szerencsétlen fiúba. Gyorsan felkapja a pólóját, de én szemfülesen meglátok egy kicsi harapást. Khmm… Majd ezt megtudakolom Lily barátnőmtől. Azért ez egy kicsit sok az első csóknál… Hiszen mi Albussal lassan egy éve járunk, de nem harapdálom. Folytatjuk a játékot. Liam engem pörget ki.

-          Merek! – egyszer élünk.

-          Hmm… Adj egy szájra puszit Harrynek.

Az arcom elé kapom a kezemet. Albusra pillantok ujjaim mögül.

-          Albus… - nyögdécselem.

-          Ez csak egy játék. – rántja meg a vállát.

Ideges vagyok. Gyorsan odalépek Harryhez. A szemei belenéznek az enyémekbe. Lyukat éget az elmémbe. Nem érzékelek semmit. Olyan, mintha egy kényszeres nyugodtság szállna meg. Lepillant az ajkaimra és megszűnik ez a kapcsolat. Gyorsan nyomom szájam a szájához. Puhák, csókolni valók. Elkapom a fejem és kiszaladok a házból.  Szükségem van egy kicsi friss levegőre. Kint már egészen besötétedett. Fura. Olyan mintha egy nagy burába lennénk. Nem foglalkozok a megérzésemmel. Minden összekuszálódott a fejemben. Először is. Hogyan lehetnek a fiúk hirtelen varázslók? Mi lesz, mit mond a menedzser, ha most egy teljes tanévre eltűnnek? Mivel etetik be azt a rengeteg fanatikus muglilányt? Már előre látom a sok csalódott arcot, hogy a fiúkat kivonják a forgalomból. Mi lesz itt? III. világháború? Félek. Utálom, ha az emberek csalódottak. Mi lesz a barátnőikkel? 16 évesen ilyen sokáig távol lenni… Liam és Danielle kapcsolatát féltem. Zaynnel és Perrievel nem tudom mi újság. Lily és Louis pár órás kapcsolata már most eléggé heves. Mi lesz később? Remélem, nem csak fellángolás. Lilynek még nem volt barátja. Mi Albussal jól megvagyunk. Talán. Én kiakadtam volna, ha Albusnak mást kéne megcsókolnia, hiába csak játék. Leheveredem a földre. Olyan tiszta az ég. A csillagok ragyogása kissé lenyugtat. Azt kívánom, hogy ez az állapot tartson örökké. Viszont az elmém nem így gondolta. Megállíthatatlanul kattogott. A Harrys ügy került terítékre. Miért hat így rám? Mi lehet a baj? Velem, Vele, az egésszel? Nem tudom ugyanis itt minden elsötétült. Álmomban Niall vitt be a házba és lefektetett maga mellé…

Részlet!

Sziasztok!
Itt a következő részből egy rövid részlet, amit teljesen ma vagy holnap olvashattok!
Pusszancs!
~Crazy Angel~

-          Csináljunk valamit! – nyavalygott Lily.

-          Üvegezünk! – kérte Louis.

Lily szeme felcsillant a fiú hangjára. Kiszaladt egy üvegért és belekezdtünk. Lily pörgetett. Harrynél állt meg.

-          Felelsz vagy mersz? – kérdezte.

-          Felelek. – a kis betoji.

-          Rendben… Miért vagy ilyen elutasító velünk?

-          Nem tom. – rántotta meg a vállát és pörgetett.

Liamnél állt meg.

-          Merek. – Hmm…. A kis magabiztos.

-          Vedd le az inged! – parancsolta Harry.

Liam engedelmeskedett. Úristen! Borzasztóan jó teste van! Lily szemei majd’ kiestek, de Louis visszarántotta a valóságba. Ő is levetkőzött. Lilynek ekkor vége volt.

Kicsi szünet

Sziasztok!
Sajnálom, most nagyon összejött a tanulás. Szeretném ha átvennének egy neves gimibe. Bocsánat!
Téli szünetbe számíthattok új részre!
~Crazy Angel~

2. Ennek mi baja?

Sziasztok manók!
Itt a 2. rész (milyen újat mondok)
Jó olvasást!

~ Amelia Worldwide~

Albussal segélykérően néztünk egybe. Mit csinálunk mi velük? Mr. Potter csak mosolygott, ahogyan a One direction 4/5 része is. Harry passzív-agresszív maradt. Beszálltunk a család elvarázsolt autójába. Kívülről egy egyszerű Range Rover, belül viszont sokkal tágasabb. Kényelmesen elfértünk hátul mind a heten.  Liam, Louis, Harry és Zayn velünk szembe ültek le. Az Ír manócska a jobb oldalamon, Al a balomon foglalt helyet. Elindultunk. Albus és Liam élénken társalgott valamiről, gondolom fiús dolog. Hazza csak nézett ki a fejéből. Nem értem ezt a fiút. Zayn szólt hozzám.

-          Milla, te milyen előadókat szeretsz? – kérdezte tőlem.

-          Hát, szeretlek titeket – ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta – Selenát, Demit, a Little mixet – na ennél a szónál mosolya lehervadt – Becky G-t….

-          És Justint? Mond, hogy szereted Biebert! – kérlelt Niall.

-          Igen, szeretem őt is – legyintettem.

Nialler belefogott a Baby éneklésébe. Én énekeltem vele. Louist megmosolyogtatta cselekményünk.  Harry először nézett rám. Szemében megvetést és elfojtott indulatokat láttam. A szeme mintha lefagyasztott volna. Elkezdett forogni a föld. Szeme az enyémet fogva tartotta. Úgy éreztem, hogy mindjárt elvesztem az eszméletemet, míg végül másfelé nézett. Megráztam a fejemet. Ez mégis mi lett volna? gondolkoztam. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Niall kérdőn nézett rám. Aprót biccenttet a göndörke felé és odasúgta.

-          Ne is foglalkozz vele! Majd ha nyugodtan tudunk beszélgetni, akkor, elmondok mindent. -suttogta a fülembe.

Halkan elmormoltam egy okét.

-          Megérkeztük! – szólt hátra Mr. Potter és a kocsi puhán ért földet.

Gyorsan telt el ez a fél óra. A lábaim mégis elmacskásodtak. Albus után kecmeregtem ki az ajtón. Ott azonnal egy gyönge kezet éreztem a nyakam körül.

-          Amelia Worldwide! Ugye hiányoztam? – vigyorgott az egyetlen, utánozhatatlan Lily Potter.

-          Hadd gondolkozzam… IGEN! – kiáltottam.

Mi mindig ilyen hangosan örülünk egymásnak. A háttérben meghúzódott James. Ő is megölelt. Azután megölelt Mrs. Potter is. Hátranéztem. Lily máris Albus nyakán lógott. Beállt a kissé kínos csönd. Albus törte meg.

-          Felkísérem Millát a szobánkba. – ezen meglepődtem.

Ujjainkat összekulcsolva mentünk fel. Magyarázatott várva néztem Albusra.

-          Lily Jamesnél akart mindenképpen aludni… Én meg nem engedtelek náluk aludni ezért ez a megoldás… Remélem nem gond…

Hezitáltam a válasszal.

-          Persze semmi gond. – mondtam. Az igazság nem teljesen ez volt. Még soha nem aludtunk egy szobán belül.

A ládámat felcipelte a lépcsőn. Én előre mentem. Az ajtókon ki voltak írva a nevek. Lilyé rózsaszín, elegáns betűkkel. Mellette James szobája feküdt. Az Ő nevét határozott, szürke betűkkel írták ki. Albus szobája velük szembe volt. Az fiúm neve kékkel volt kiírva, egyszerű betűkkel. Óvatosan lenyomva a kilincset nyitottam ki. Beléptem a modern, tágas szobába.  Falai tengerészkékek voltak, tökéletesen mutatta Al stílusát. A ládát ledobta és felkapott. Ijedtségembe kicsit sikítottam. Ő ledobott az ágyra és elkezdtet csikizni. Az ajtó viszont nyitva maradt. Styles nézett be rajta.

-          Lehetőleg csuklyátok be az ajtót! Senki nem kíváncsi… - mondta – de nem akarok keresztapuka lenni. – mondta és becsapta az ajtót.

Albus lenézett rám. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Még hogy mi… Fényes nappal, amikor mindenki itthon van… De ami megfogott az, hogy Ő keresztapa? A gyerekemnek előbb lenne Voldemort a keresztapja, mint Ő.

-          Ennek mi baja van ilyenkor? – kérdeztem.

-          Nem tudom. Amint a suliba leszünk, összeszedek neki valami nőt – mondta. Elmosolyodtam. Valahogyan úgy gondolom, a Göndörke magától is talál valakit, a fél sulit egy mosolyával magába bolondítja.

Albus legördült rólam. Nagy nevetést hallottunk a folyosóról. Megismertem a csilingelő hangot.

-          Louis! Tegyél le! – kiabálta Lily. – Nem cikizem Kevint!

Egy huppanást hallottunk. Nem törődve Albussal nyitottam ki az ajtót. Lou és Lily éppen akkor csapták be az ajtót a lány szobájába. Végül is Lily csak egy évvel kisebb a fiúnál és itt mindenkinél. Talán lesz valami… Habár akkor Albus felügyelne rájuk a suliba, meg James. Szerencsétlen Lily. Nála mindent meg kell gondolni, mert ha Al vagy James fülébe jut… Védelmező bátyusok. Lassan kezdett lemenni a nap.

-          Gyerekek, vacsora! – kiabált fel Mrs. Potter.

Lehetünk, akárhány évesek neki mindig kisgyerekek leszünk. Albussal levágtattunk. Már mindenki ott ült.

-          Köszönöm Harry a segítséget! – mosolygott a fiúra. Ezek szerint csak velünk elutasító.

Mr. Potter rontott be a konyhába. Fel se tűnt az Ő hiányzása.

-          Ginny, azonnal indulnunk kell a Minisztériumba! – ideges volt – Gyerekek, ma már nem érünk haza, de reggel elviszlek titeket.

Rendben most mi történt?….