2. Ennek mi baja?

Sziasztok manók!
Itt a 2. rész (milyen újat mondok)
Jó olvasást!

~ Amelia Worldwide~

Albussal segélykérően néztünk egybe. Mit csinálunk mi velük? Mr. Potter csak mosolygott, ahogyan a One direction 4/5 része is. Harry passzív-agresszív maradt. Beszálltunk a család elvarázsolt autójába. Kívülről egy egyszerű Range Rover, belül viszont sokkal tágasabb. Kényelmesen elfértünk hátul mind a heten.  Liam, Louis, Harry és Zayn velünk szembe ültek le. Az Ír manócska a jobb oldalamon, Al a balomon foglalt helyet. Elindultunk. Albus és Liam élénken társalgott valamiről, gondolom fiús dolog. Hazza csak nézett ki a fejéből. Nem értem ezt a fiút. Zayn szólt hozzám.

-          Milla, te milyen előadókat szeretsz? – kérdezte tőlem.

-          Hát, szeretlek titeket – ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta – Selenát, Demit, a Little mixet – na ennél a szónál mosolya lehervadt – Becky G-t….

-          És Justint? Mond, hogy szereted Biebert! – kérlelt Niall.

-          Igen, szeretem őt is – legyintettem.

Nialler belefogott a Baby éneklésébe. Én énekeltem vele. Louist megmosolyogtatta cselekményünk.  Harry először nézett rám. Szemében megvetést és elfojtott indulatokat láttam. A szeme mintha lefagyasztott volna. Elkezdett forogni a föld. Szeme az enyémet fogva tartotta. Úgy éreztem, hogy mindjárt elvesztem az eszméletemet, míg végül másfelé nézett. Megráztam a fejemet. Ez mégis mi lett volna? gondolkoztam. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Niall kérdőn nézett rám. Aprót biccenttet a göndörke felé és odasúgta.

-          Ne is foglalkozz vele! Majd ha nyugodtan tudunk beszélgetni, akkor, elmondok mindent. -suttogta a fülembe.

Halkan elmormoltam egy okét.

-          Megérkeztük! – szólt hátra Mr. Potter és a kocsi puhán ért földet.

Gyorsan telt el ez a fél óra. A lábaim mégis elmacskásodtak. Albus után kecmeregtem ki az ajtón. Ott azonnal egy gyönge kezet éreztem a nyakam körül.

-          Amelia Worldwide! Ugye hiányoztam? – vigyorgott az egyetlen, utánozhatatlan Lily Potter.

-          Hadd gondolkozzam… IGEN! – kiáltottam.

Mi mindig ilyen hangosan örülünk egymásnak. A háttérben meghúzódott James. Ő is megölelt. Azután megölelt Mrs. Potter is. Hátranéztem. Lily máris Albus nyakán lógott. Beállt a kissé kínos csönd. Albus törte meg.

-          Felkísérem Millát a szobánkba. – ezen meglepődtem.

Ujjainkat összekulcsolva mentünk fel. Magyarázatott várva néztem Albusra.

-          Lily Jamesnél akart mindenképpen aludni… Én meg nem engedtelek náluk aludni ezért ez a megoldás… Remélem nem gond…

Hezitáltam a válasszal.

-          Persze semmi gond. – mondtam. Az igazság nem teljesen ez volt. Még soha nem aludtunk egy szobán belül.

A ládámat felcipelte a lépcsőn. Én előre mentem. Az ajtókon ki voltak írva a nevek. Lilyé rózsaszín, elegáns betűkkel. Mellette James szobája feküdt. Az Ő nevét határozott, szürke betűkkel írták ki. Albus szobája velük szembe volt. Az fiúm neve kékkel volt kiírva, egyszerű betűkkel. Óvatosan lenyomva a kilincset nyitottam ki. Beléptem a modern, tágas szobába.  Falai tengerészkékek voltak, tökéletesen mutatta Al stílusát. A ládát ledobta és felkapott. Ijedtségembe kicsit sikítottam. Ő ledobott az ágyra és elkezdtet csikizni. Az ajtó viszont nyitva maradt. Styles nézett be rajta.

-          Lehetőleg csuklyátok be az ajtót! Senki nem kíváncsi… - mondta – de nem akarok keresztapuka lenni. – mondta és becsapta az ajtót.

Albus lenézett rám. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Még hogy mi… Fényes nappal, amikor mindenki itthon van… De ami megfogott az, hogy Ő keresztapa? A gyerekemnek előbb lenne Voldemort a keresztapja, mint Ő.

-          Ennek mi baja van ilyenkor? – kérdeztem.

-          Nem tudom. Amint a suliba leszünk, összeszedek neki valami nőt – mondta. Elmosolyodtam. Valahogyan úgy gondolom, a Göndörke magától is talál valakit, a fél sulit egy mosolyával magába bolondítja.

Albus legördült rólam. Nagy nevetést hallottunk a folyosóról. Megismertem a csilingelő hangot.

-          Louis! Tegyél le! – kiabálta Lily. – Nem cikizem Kevint!

Egy huppanást hallottunk. Nem törődve Albussal nyitottam ki az ajtót. Lou és Lily éppen akkor csapták be az ajtót a lány szobájába. Végül is Lily csak egy évvel kisebb a fiúnál és itt mindenkinél. Talán lesz valami… Habár akkor Albus felügyelne rájuk a suliba, meg James. Szerencsétlen Lily. Nála mindent meg kell gondolni, mert ha Al vagy James fülébe jut… Védelmező bátyusok. Lassan kezdett lemenni a nap.

-          Gyerekek, vacsora! – kiabált fel Mrs. Potter.

Lehetünk, akárhány évesek neki mindig kisgyerekek leszünk. Albussal levágtattunk. Már mindenki ott ült.

-          Köszönöm Harry a segítséget! – mosolygott a fiúra. Ezek szerint csak velünk elutasító.

Mr. Potter rontott be a konyhába. Fel se tűnt az Ő hiányzása.

-          Ginny, azonnal indulnunk kell a Minisztériumba! – ideges volt – Gyerekek, ma már nem érünk haza, de reggel elviszlek titeket.

Rendben most mi történt?….