1. Ismerős idegen

~ Amelia Worldwide~

Hatodikas leszek a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző szakiskolába. Mugliszületésű vagyok. Az iskolába elfogadják, nincs mi miatt szégyenkeznem. Kissé maximalista lennék. Egy évfolyam sincs strébergyerek nélkül. Elsős koromba a Griffendélbe kerültem. Nem tudom miért, hiszen nem vagyok kiemelkedően bátor. Nem bántam. 16 évesen a barátom a legjobb volt, akit csak kívánhatok. Albus Perselus Potter. Igen, Harry Potter fia az én pasim. Őrülten szeretem. Olyan édes! És ahogyan csókol… Mr. és Mrs. Pottert is ismerem, kedvelnek. A testvérei James és Lily úgyszintén. Pár évvel ezelőtt James próbálkozott nálam, de végül egy évfolyamtársa mellett kötött ki. Jól döntött. Georgia nagyon aranyos lány. London belvárosában metrózóm. Célom az Abszol út. Albust már hetek óta nem láttam, most találkozunk. A fülhallgatómat bedugom az Mp4-be és a One direction- More than this számára kapcsolok. Imádom a fiúkat sok más lányhoz hasonlóan. Szerencsére a Roxfort alkalmazkodott az egyre több modern mugliszármazású növendékhez. Rendelkezésre állnak korlátlanul a konnektorok, számítógépekkel teli szobák. A WiFi csakis tanórák után takarodóig elérhető. Azért még mindig sokan a bagolypostát választják. Én vegyesen. Van valami különleges számomra a baglyokban. Titokzatosak… Megérkeztem a megfelelő megállóhoz. Gyorsan leszálltam. A Foltozott üst előtt kikapcsoltam a zenét. Beléptem. Rengeteg Roxfortos ismerős köszönt rám. Próbálkoztam gyorsan áttérni a kocsmán. A falon megkocogtattam a megfelelő téglákat. Elém tárult a híres-neves Abszol út. Na, ott még többen voltak. Szerencsére a Kviddics felszereléseket árusító boltnál megláttam Albust és Mr. Pottert. Állt mellettük 5 kapucnis fiú. A varázsló nagyon magyarázott nekik valamit. Odavágtattam. Albus megfordult. Óriási mosoly terült el az arcán.

-          Milla! Úristen, de hiányoztál!- kapott fel.

Erre a mondatra a legtöbb irigykedő Roxfortos csitri odakapta a fejét. A pillantásukkal gyilkolni lehetett volna. De nem érdekelt.

-          Te is hiányoztál Al! – mondtam és szorosabban csimpaszkodtam a nyakába.

Letett és odalibbentem Mr. Pottert is megölelni. Nálunk ez szokás.

-          Milla hadd mutassam be neked az 5 különlegesen titkos varázslót. Ők itt Ha…- nem hagytam,

hogy befejezze. Hiszen ők a 1D!

-          OMG! Tudom kik ők, de mit… - a számat Albus tapasztotta be.

-          Szigorúan titkos! – bohókásan az orrom hegyére csapott.

A fiúkra néztem. Niall tényleg aranyos az ír kék szemeivel. Zayn is körülbelül olyan, mint ahogy elképzeltem. Liam, Louis szintúgy. De Harry Styles! Ő más! Cukibb, sokkal-sokkal cukibb! A szeme viszont nem tetszett. Albust véres rongynak nézte, ami nálam mínusz pont!

-          Apa, mi most megyünk Ameliaval megvenni az Ő tankönyveit- törte meg szerelmem a csendet.

-          Oké, itt találkozunk 2 óra múlva! – mondta és az öt jómadárral elindultak másfele.

Megvettük a könyveket, a baglyomnak Tuninak vettünk tollfényesítő szirupot. Egy kis közbe egy csók is elcsattant de sss!

-          Nem tetszik nekem ez a Harry gyerek! Olyan flegma. A többiek elviselhetőek. A barna majdnem kopasz meg a szőke egész normálisak!- mondta.

A göndör tényleg kihozhatta Alt a sodrából, mivel normál esetbe nem beszélne így.

-          A szemébe a fura csillogás nekem se tetszett. Talán mégis olyan lenne, ahogyan az a szőke hárpia, Taylor beállítja? – tanakodtam.

-          Nem tudom. Jó lesz elkerülni! Amúgy ki az a Taylor? – kérdezte Albus.

-          Egy mugli ’boszorkány’ kiállhatatlan egy csaj! – mondtam neki.

-          Ja okés. Ne folytasd! – mondta, hiszen már szólásra nyitottam a szám.

Kedvem lett volna az álszent kiscsajt pocskondiázni, de a rá való tekintettem visszafogtam magam.

Albus meghívott egy fagyira. Már a fagyinkkal sétáltunk.

-          Amúgy ma nálunk alszol, a szüleid már odaküldték a ládád. Nem tudom, hogy tudtad-e…  - jelentette ki.

Az állam a padlót súrolta. Aludtam már ott, de jó lett volna, ha a szüleim szólnak.

-          N-nem tudtam… - makogtam.

Bátorítóan átkarolt. Lassan kiértünk a főutcára és megláttunk a sztárocskákat. Niall egy baglyot próbált beszélni tanítani (?) , Liam Zaynt nyugtatta, hogy nem ment tönkre a haja. Louis szintén egy bagollyal küszködött. Jó nagydarab kuvikot választott. Harry pedig… Ő csak nézett ki a fejéből. Elbambulva igen vicces látvány volt. Hirtelen felénk fordult. Grimaszolt egyet és ránk mutatva szólt a fiúknak. Niall a szabad kezével intettet.

-          Sziasztok!- köszöntünk Albussal.

Harry csak biccentett.

-          Vas hapenning? – üvöltötte Bradford Bad Boi.

Elkapott a nevetés. Al inkább csak hátrahőkölt. Neki jobban bejöttek a csöndesebb emberek.

-          Na mizújs gerlepár? Bemutatom KEVINT!- ordított.

Mostmár boldog-boldogtalan a fiúra figyelt.

-          Jó, jó nyugi! –csitítgattam. – Szia Kevin! – köszöntem gyengéden a kuviknak. Az hálásan huhogott egyet. Albus elkuncogta magát. Liam és Zayn csak mosolyogtak, ők már megszokhatták.

-          Na Nando’s mond, hogy ’Nájöl’ – kérte Niall a fülesbaglyot.

Érdekes fejet vágtam. Nando’s?! És beszélni tanítja?

-          Niall ez egy bagoly, nem papagáj vagy kaja! Oh my god…- sóhajtottam.

Albus és Louis már lassan a földön fetrengtek a röhögéstől.

-          Jó ennyi, én nem bírom! – szólt Boo bear és elfeküdt előttünk.

Hazza felszedte a földről, de úgy érzem megbánta mivel Louis a nyakába borult. A göndörke durván ellökte.

-          Mi történt Larry Stylinsonnal? Valaki öleljen meg! – óbégatott.

Valahogyan Albusnál kötött ki. Igen vicces volt a sírást imitáló Louis és a fancsali képű Al. Niall és Zayn egybenéztek.

-          Csoportos ölelés! – mondták és odahúztak engem is.

-          Jaj gyerekek nem is mondtam! A One Direction is nálunk alszik ma!- örült Mr. Potter.

Mi?!...