2. Ennek mi baja?

Sziasztok manók!
Itt a 2. rész (milyen újat mondok)
Jó olvasást!

~ Amelia Worldwide~

Albussal segélykérően néztünk egybe. Mit csinálunk mi velük? Mr. Potter csak mosolygott, ahogyan a One direction 4/5 része is. Harry passzív-agresszív maradt. Beszálltunk a család elvarázsolt autójába. Kívülről egy egyszerű Range Rover, belül viszont sokkal tágasabb. Kényelmesen elfértünk hátul mind a heten.  Liam, Louis, Harry és Zayn velünk szembe ültek le. Az Ír manócska a jobb oldalamon, Al a balomon foglalt helyet. Elindultunk. Albus és Liam élénken társalgott valamiről, gondolom fiús dolog. Hazza csak nézett ki a fejéből. Nem értem ezt a fiút. Zayn szólt hozzám.

-          Milla, te milyen előadókat szeretsz? – kérdezte tőlem.

-          Hát, szeretlek titeket – ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta – Selenát, Demit, a Little mixet – na ennél a szónál mosolya lehervadt – Becky G-t….

-          És Justint? Mond, hogy szereted Biebert! – kérlelt Niall.

-          Igen, szeretem őt is – legyintettem.

Nialler belefogott a Baby éneklésébe. Én énekeltem vele. Louist megmosolyogtatta cselekményünk.  Harry először nézett rám. Szemében megvetést és elfojtott indulatokat láttam. A szeme mintha lefagyasztott volna. Elkezdett forogni a föld. Szeme az enyémet fogva tartotta. Úgy éreztem, hogy mindjárt elvesztem az eszméletemet, míg végül másfelé nézett. Megráztam a fejemet. Ez mégis mi lett volna? gondolkoztam. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Niall kérdőn nézett rám. Aprót biccenttet a göndörke felé és odasúgta.

-          Ne is foglalkozz vele! Majd ha nyugodtan tudunk beszélgetni, akkor, elmondok mindent. -suttogta a fülembe.

Halkan elmormoltam egy okét.

-          Megérkeztük! – szólt hátra Mr. Potter és a kocsi puhán ért földet.

Gyorsan telt el ez a fél óra. A lábaim mégis elmacskásodtak. Albus után kecmeregtem ki az ajtón. Ott azonnal egy gyönge kezet éreztem a nyakam körül.

-          Amelia Worldwide! Ugye hiányoztam? – vigyorgott az egyetlen, utánozhatatlan Lily Potter.

-          Hadd gondolkozzam… IGEN! – kiáltottam.

Mi mindig ilyen hangosan örülünk egymásnak. A háttérben meghúzódott James. Ő is megölelt. Azután megölelt Mrs. Potter is. Hátranéztem. Lily máris Albus nyakán lógott. Beállt a kissé kínos csönd. Albus törte meg.

-          Felkísérem Millát a szobánkba. – ezen meglepődtem.

Ujjainkat összekulcsolva mentünk fel. Magyarázatott várva néztem Albusra.

-          Lily Jamesnél akart mindenképpen aludni… Én meg nem engedtelek náluk aludni ezért ez a megoldás… Remélem nem gond…

Hezitáltam a válasszal.

-          Persze semmi gond. – mondtam. Az igazság nem teljesen ez volt. Még soha nem aludtunk egy szobán belül.

A ládámat felcipelte a lépcsőn. Én előre mentem. Az ajtókon ki voltak írva a nevek. Lilyé rózsaszín, elegáns betűkkel. Mellette James szobája feküdt. Az Ő nevét határozott, szürke betűkkel írták ki. Albus szobája velük szembe volt. Az fiúm neve kékkel volt kiírva, egyszerű betűkkel. Óvatosan lenyomva a kilincset nyitottam ki. Beléptem a modern, tágas szobába.  Falai tengerészkékek voltak, tökéletesen mutatta Al stílusát. A ládát ledobta és felkapott. Ijedtségembe kicsit sikítottam. Ő ledobott az ágyra és elkezdtet csikizni. Az ajtó viszont nyitva maradt. Styles nézett be rajta.

-          Lehetőleg csuklyátok be az ajtót! Senki nem kíváncsi… - mondta – de nem akarok keresztapuka lenni. – mondta és becsapta az ajtót.

Albus lenézett rám. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Még hogy mi… Fényes nappal, amikor mindenki itthon van… De ami megfogott az, hogy Ő keresztapa? A gyerekemnek előbb lenne Voldemort a keresztapja, mint Ő.

-          Ennek mi baja van ilyenkor? – kérdeztem.

-          Nem tudom. Amint a suliba leszünk, összeszedek neki valami nőt – mondta. Elmosolyodtam. Valahogyan úgy gondolom, a Göndörke magától is talál valakit, a fél sulit egy mosolyával magába bolondítja.

Albus legördült rólam. Nagy nevetést hallottunk a folyosóról. Megismertem a csilingelő hangot.

-          Louis! Tegyél le! – kiabálta Lily. – Nem cikizem Kevint!

Egy huppanást hallottunk. Nem törődve Albussal nyitottam ki az ajtót. Lou és Lily éppen akkor csapták be az ajtót a lány szobájába. Végül is Lily csak egy évvel kisebb a fiúnál és itt mindenkinél. Talán lesz valami… Habár akkor Albus felügyelne rájuk a suliba, meg James. Szerencsétlen Lily. Nála mindent meg kell gondolni, mert ha Al vagy James fülébe jut… Védelmező bátyusok. Lassan kezdett lemenni a nap.

-          Gyerekek, vacsora! – kiabált fel Mrs. Potter.

Lehetünk, akárhány évesek neki mindig kisgyerekek leszünk. Albussal levágtattunk. Már mindenki ott ült.

-          Köszönöm Harry a segítséget! – mosolygott a fiúra. Ezek szerint csak velünk elutasító.

Mr. Potter rontott be a konyhába. Fel se tűnt az Ő hiányzása.

-          Ginny, azonnal indulnunk kell a Minisztériumba! – ideges volt – Gyerekek, ma már nem érünk haza, de reggel elviszlek titeket.

Rendben most mi történt?….

1. Ismerős idegen

~ Amelia Worldwide~

Hatodikas leszek a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző szakiskolába. Mugliszületésű vagyok. Az iskolába elfogadják, nincs mi miatt szégyenkeznem. Kissé maximalista lennék. Egy évfolyam sincs strébergyerek nélkül. Elsős koromba a Griffendélbe kerültem. Nem tudom miért, hiszen nem vagyok kiemelkedően bátor. Nem bántam. 16 évesen a barátom a legjobb volt, akit csak kívánhatok. Albus Perselus Potter. Igen, Harry Potter fia az én pasim. Őrülten szeretem. Olyan édes! És ahogyan csókol… Mr. és Mrs. Pottert is ismerem, kedvelnek. A testvérei James és Lily úgyszintén. Pár évvel ezelőtt James próbálkozott nálam, de végül egy évfolyamtársa mellett kötött ki. Jól döntött. Georgia nagyon aranyos lány. London belvárosában metrózóm. Célom az Abszol út. Albust már hetek óta nem láttam, most találkozunk. A fülhallgatómat bedugom az Mp4-be és a One direction- More than this számára kapcsolok. Imádom a fiúkat sok más lányhoz hasonlóan. Szerencsére a Roxfort alkalmazkodott az egyre több modern mugliszármazású növendékhez. Rendelkezésre állnak korlátlanul a konnektorok, számítógépekkel teli szobák. A WiFi csakis tanórák után takarodóig elérhető. Azért még mindig sokan a bagolypostát választják. Én vegyesen. Van valami különleges számomra a baglyokban. Titokzatosak… Megérkeztem a megfelelő megállóhoz. Gyorsan leszálltam. A Foltozott üst előtt kikapcsoltam a zenét. Beléptem. Rengeteg Roxfortos ismerős köszönt rám. Próbálkoztam gyorsan áttérni a kocsmán. A falon megkocogtattam a megfelelő téglákat. Elém tárult a híres-neves Abszol út. Na, ott még többen voltak. Szerencsére a Kviddics felszereléseket árusító boltnál megláttam Albust és Mr. Pottert. Állt mellettük 5 kapucnis fiú. A varázsló nagyon magyarázott nekik valamit. Odavágtattam. Albus megfordult. Óriási mosoly terült el az arcán.

-          Milla! Úristen, de hiányoztál!- kapott fel.

Erre a mondatra a legtöbb irigykedő Roxfortos csitri odakapta a fejét. A pillantásukkal gyilkolni lehetett volna. De nem érdekelt.

-          Te is hiányoztál Al! – mondtam és szorosabban csimpaszkodtam a nyakába.

Letett és odalibbentem Mr. Pottert is megölelni. Nálunk ez szokás.

-          Milla hadd mutassam be neked az 5 különlegesen titkos varázslót. Ők itt Ha…- nem hagytam,

hogy befejezze. Hiszen ők a 1D!

-          OMG! Tudom kik ők, de mit… - a számat Albus tapasztotta be.

-          Szigorúan titkos! – bohókásan az orrom hegyére csapott.

A fiúkra néztem. Niall tényleg aranyos az ír kék szemeivel. Zayn is körülbelül olyan, mint ahogy elképzeltem. Liam, Louis szintúgy. De Harry Styles! Ő más! Cukibb, sokkal-sokkal cukibb! A szeme viszont nem tetszett. Albust véres rongynak nézte, ami nálam mínusz pont!

-          Apa, mi most megyünk Ameliaval megvenni az Ő tankönyveit- törte meg szerelmem a csendet.

-          Oké, itt találkozunk 2 óra múlva! – mondta és az öt jómadárral elindultak másfele.

Megvettük a könyveket, a baglyomnak Tuninak vettünk tollfényesítő szirupot. Egy kis közbe egy csók is elcsattant de sss!

-          Nem tetszik nekem ez a Harry gyerek! Olyan flegma. A többiek elviselhetőek. A barna majdnem kopasz meg a szőke egész normálisak!- mondta.

A göndör tényleg kihozhatta Alt a sodrából, mivel normál esetbe nem beszélne így.

-          A szemébe a fura csillogás nekem se tetszett. Talán mégis olyan lenne, ahogyan az a szőke hárpia, Taylor beállítja? – tanakodtam.

-          Nem tudom. Jó lesz elkerülni! Amúgy ki az a Taylor? – kérdezte Albus.

-          Egy mugli ’boszorkány’ kiállhatatlan egy csaj! – mondtam neki.

-          Ja okés. Ne folytasd! – mondta, hiszen már szólásra nyitottam a szám.

Kedvem lett volna az álszent kiscsajt pocskondiázni, de a rá való tekintettem visszafogtam magam.

Albus meghívott egy fagyira. Már a fagyinkkal sétáltunk.

-          Amúgy ma nálunk alszol, a szüleid már odaküldték a ládád. Nem tudom, hogy tudtad-e…  - jelentette ki.

Az állam a padlót súrolta. Aludtam már ott, de jó lett volna, ha a szüleim szólnak.

-          N-nem tudtam… - makogtam.

Bátorítóan átkarolt. Lassan kiértünk a főutcára és megláttunk a sztárocskákat. Niall egy baglyot próbált beszélni tanítani (?) , Liam Zaynt nyugtatta, hogy nem ment tönkre a haja. Louis szintén egy bagollyal küszködött. Jó nagydarab kuvikot választott. Harry pedig… Ő csak nézett ki a fejéből. Elbambulva igen vicces látvány volt. Hirtelen felénk fordult. Grimaszolt egyet és ránk mutatva szólt a fiúknak. Niall a szabad kezével intettet.

-          Sziasztok!- köszöntünk Albussal.

Harry csak biccentett.

-          Vas hapenning? – üvöltötte Bradford Bad Boi.

Elkapott a nevetés. Al inkább csak hátrahőkölt. Neki jobban bejöttek a csöndesebb emberek.

-          Na mizújs gerlepár? Bemutatom KEVINT!- ordított.

Mostmár boldog-boldogtalan a fiúra figyelt.

-          Jó, jó nyugi! –csitítgattam. – Szia Kevin! – köszöntem gyengéden a kuviknak. Az hálásan huhogott egyet. Albus elkuncogta magát. Liam és Zayn csak mosolyogtak, ők már megszokhatták.

-          Na Nando’s mond, hogy ’Nájöl’ – kérte Niall a fülesbaglyot.

Érdekes fejet vágtam. Nando’s?! És beszélni tanítja?

-          Niall ez egy bagoly, nem papagáj vagy kaja! Oh my god…- sóhajtottam.

Albus és Louis már lassan a földön fetrengtek a röhögéstől.

-          Jó ennyi, én nem bírom! – szólt Boo bear és elfeküdt előttünk.

Hazza felszedte a földről, de úgy érzem megbánta mivel Louis a nyakába borult. A göndörke durván ellökte.

-          Mi történt Larry Stylinsonnal? Valaki öleljen meg! – óbégatott.

Valahogyan Albusnál kötött ki. Igen vicces volt a sírást imitáló Louis és a fancsali képű Al. Niall és Zayn egybenéztek.

-          Csoportos ölelés! – mondták és odahúztak engem is.

-          Jaj gyerekek nem is mondtam! A One Direction is nálunk alszik ma!- örült Mr. Potter.

Mi?!...

Köszöntő!

Mindenkit köszöntök a 2. blogomon!
Nem mondanák sok mindent, jöjjön az 1. rész!
~Crazy Angel~